Az RMDSZ plakátjait tépdeste, és helyükre a Magyar Polgári Párt plakátjait ragasztotta fel a kápolnásfalusi kerítésekre Szász Jenő, az MPP elnöke, megyei tanácselnökjelölt és kampányfőnöke, Balázs Árpád, állítja a Miért sajtóközleményében Grünstein Szabolcs, az Itthon Fiatalon mozgalom elnöke. Szász Jenő tagadta, hogy plakátokat tépett volna Kápolnásfaluban, hozzátéve, kérni fogja a kápolnásfalusi rendőrséget, hogy vizsgálja ki, melyik párt plakátjai találhatók meg a faluban, és melyikét távolították el. Szász elmondta, Csíkszereda és Székelyudvarhely között utazva megállapította, az RMDSZ plakátjai mindenütt megtalálhatók, az MPP plakátjait viszont eltávolították. Borboly Csaba, az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltje három feljelentést is tett. Az egyiket a Hargita Népe megyei napilap ellen nyújtotta be, mivel véleménye szerint hamis, módosított fényképet tettek közzé a lapban, mely őt a magyar miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel együtt ábrázolja. A Magyar Polgári Pártot egyik választási hirdetése miatt jelentette fel, amelyben az RMDSZ emblémáját használta fel engedély nélkül, valamint ismeretlen tettes ellen a YouTube videómegosztón közzétett felvétel miatt, melyen álarcos személyek szalmabábura helyezett fotóját égették el. Plakáttépőket értek tetten Gyergyóalfaluban és Gyergyóremetén a kampánycsend idején. Gyergyóremetén tinédzserek tépdesték a Magyar Polgári Párt plakátjait, Gyergyóalfaluban szemtanú állítása szerint Borboly István, Borboly Csaba megyei tanácselnökjelölt bátyja és társasága „takarította” a kerítésekről a plakátokat. Mindezt látta Baricz Attila Károly, az MPP gyergyóalfalvi polgármesterjelöltje. A helyszínen nem sikerült elcsípniük a tetteseket, ezért autóval üldözőbe vették, egészen Gyergyócsomafalváig üldözték Borboly István autóját. Az esetet jelentették a helyi rendőrségen. Borboly Csaba hallott az esetről, de ő úgy tudja, hogy a Magyarországról éppen hazatérő bátyját Gyergyóalfaluban üldözőbe vették. Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő szerint magánszemély kerítéséről történő plakáttépés nem minősül bűntettnek. /Jánossy Alíz, Székely Zita: Plakáttépéssel vádolja egymást az MPP és az RMDSZ kampánystábja. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./
2008. június 17.
Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje, Mezei János lett a polgármester. Weil Gyula, az RMDSZ jelöltje elfogadja az eredményt, és gratulál az új polgármesternek. Weil Gyula most újra a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatói munkakörét látja el. A gyergyói medencében MPP-jelölt csak Gyergyóújfaluban győzött, Ditróban, Gyergyóremetén, Gyergyócsomafalván és Gyergyószárhegyen az RMDSZ adja a polgármestert. A helyhatósági választásokon Hargita megyében két városban volt második forduló. Parajdon Bokor Sándor – volt RMDSZ-es polgármester – független jelöltként nyerte el újra a polgármesteri széket, míg Szentegyházán Burus Ella Mária, az RMDSZ jelöltje. Tusnádfürdőn Albert Tibor MPP-s jelölt lett a polgármester, Balánbányán Meres Mihai független, Csíkpálfalván Ferencz Csaba független jelölt kapta a szavazatok többségét. /Barabás Márti, Bágyi Bencze Jakab: Gyergyószentmiklós „polgári” város lett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2008. június 23.
Ritkán történt meg a Gyergyói-medencében, hogy 7-8 napon belül három vasmisét mutassanak be. Június 21-én Gyergyószárhegyen P. Ferencz Ervin templomigazgató szerzetes, június 27-én Gyergyóremetén Orbán László pápai prelátus, a nagyközség hűséges plébánosa, június 29-én a szülőfalujába, Gyergyócsomafalvára hazatért Szilágyi István kanonok mutatja be vasmisés szentmiseáldozatát. Gyergyószárhegyen köszöntötték P. Ferencz Ervint, aki 65 éve szolgálja hűséggel Istent, az egyházat, a hazát és a szülőföldet. A szentmise végén az ünnepeltet az oltárnál köszöntötte dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul és Gábor László helyi polgármester is. /Bajna György: Zengtek a harangok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./
2008. július 22.
Gyergyócsomafalván a nyolcvan magyarországi kalákás mellé társult számos helybéli, ki szobáját, ki szénáshídját adta szállásnak, de van, ki az ellátmányt pótolja egy kis hazaival. A fürdő és közösségépítő kalákát szervező magyarországi alapítványt már ismerik Erdély-szerte, tagjai több településen munkálkodtak. Idén, mikor Csomafalván elmondták terveiket, kevesen hitték, hogy a tervek kevesebb mint tíz nap alatt valóra válnak. Megvan a faanyag, készülnek az utcanév- és köztéri táblák, latin és rovásírással, igazi csomafalvi motívumokkal. A másik műhelyben a falu kútjának kávái, kopjafa-oszlopai alakulnak László Viktor budapesti tájépítész vezényletével. A régi kerekes kút szerkezete elkorhadt, ezért helyreállítják kalákában. Másik kút is készül. Az iskolánál Csaba Kinga – szintén tájépítész – vezeti a munkálatokat. A vízelvezetés a feladatuk, hogy játszó- és pihenőtér alakuljon ki. A bejárathoz egy kishidat terveznek, melyet a lépcsővel a helyi kövekből kirakott napszimbólum köt össze. /Balázs Katalin: Épül a fürdő, épül a közösség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./
2008. július 28.
Az elmúlt tíz nap alatt az Ars Topia Alapítvány szervezte és a gyergyócsomafalvi önkormányzat, valamint a plébánia hivatal támogatta kalákával felépítették a veresvirági kilátót, a felső-nyírkerti borvízfürdőt és hőkatlant, rendezték a Maros-parti iskola környékét, helyreállították a központi borvízkutakat, két szőnyegmosó padot építettek a Maroson, utcai padokat, utcanév- és információs táblákat helyeztek el a község különböző pontjain. A kalákázók Magyarországról, Erdélyből, Bukarestből, Németországból érkeztek. /Jánossy Alíz: Megújult a borvízfürdő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./
2008. augusztus 13.
A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákát 2001-től rendezik meg évről évre. A Lázárfalváról induló kezdeményezés, amely érintette Tusnádot, Csíkkozmást, Csíkszentkirályt, Csobotfalvát, Csíksomlyót, Csíkszenttamást, kis kitérőkkel Kászonújfalut, Homoródkarácsonyfalvát és Firtosváralját, idén elérte a Gyergyói-medencét. Gyergyócsomafalván július 16–25-a között rendezték meg a XII. Fürdőépítő Kalákát, amelynek lebonyolításában a budapesti Ars Topia Alapítvány, Csomafalva önkormányzata, a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a csomafalvi fiatalok lelkes csapata vett részt. A közel száz önkéntes Magyarországról és Erdélyből minden korosztályban képviseltette magát, ugyanakkor Csomafalva lakossága, mesterei, asztalosműhelyei is példásan kiálltak a kaláka mellett. Az 1950-es években épült, de napjainkra teljesen eltűnt borvízfürdő Csomafalvi Feredő néven kelt újra életre. A fürdő környezetében helyet kapott egy fűzkupola, amely a pihenés és szemlélődés helye, és a tűzkatlan. A népi fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi munkaformában, kalákában történt. /Tikk Dóra, Csíkszereda: Fürdő- és közösségépítő kaláka. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./
2008. augusztus 14.
A budapesti Határtalanul Alapítvány, a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, a gyergyókilyénfalvi római katolikus plébánia és Gyergyóújfalu község önkormányzata Kilyénfalva szülötte, dr. Jakab Antal, néhai gyulafehérvári megyéspüspök születése századik évfordulójának méltó megünneplését tervezi 2009. március 13-án. A megemlékezés a századik születési évforduló előestéjén, 2009. március 12-én egy összmagyar, zártkörű sajtókonferenciával kezdődik. Március 13-án, a gyergyókilyénfalvi templomkertben leleplezik Jakab Antal mellszobrát, Dóczi András szobrászművész alkotását, majd megnyitják a Jakab Antal-emlékkiállítást, este pedig bemutatják a Jakab püspök életéről szóló könyvet, a budapesti Kairosz Kiadó kiadványát. Szívesen fogadják mindazok támogatását, akik készülő mellszobor költségeihez szeretnének hozzájárulni. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./
2008. október 3.
Banner Zoltán ismert előadóművész és képzőművészeti szakíró felidézte a régi előadóestek helyszíneit és a fogadtatást. Hetvenötödik születésnapján, tavaly, „pódiumnaplót” tett az olvasók asztalára, Örvendjetek, némaság lovagjai! címmel. Banner Zoltán attól kezdve, hogy pódiumra lépett, 1964-től, ennek az eseményeit följegyezte. Tíz önálló műsora volt, de nemcsak ezeknek a bemutatói, illetve az előadásai szerepelnek a pódiumnaplóban. Az 50-es, 60-as, 70-es, még a 80-as évek elején is irodaloméltető, -terjesztő alkalom volt az író-olvasó találkozó. Banner a kolozsvári Utunk hetilap szerkesztője volt, egy hívás kellett egy jó középiskolától vagy kultúrháztól, és négyen-öten mentek. A szerkesztőtársai, általában költők, novellisták, a saját írásaikat olvasták fel, a végén pedig átadták a szót Bannernek, hogy mondjon verset azoktól, akik nincsenek jelen. Ezek a találkozások benne vannak a naplóban. Tanítók, tanárok, kultúrházigazgatók, akik községükben vagy kisvárosukban nyüzsgő kulturális életet tudtak a diktatúra éveiben teremteni. Már nincsenek ilyen estek, ezért gondolta Banner, hogy emlékművet állít ennek a műfajnak. Amikor Banner Magyarországra települt, az első években még hívták, lépjen fel. Amikor egy könyvtárban összegyűlt 20-25 ember, a könyvtáros boldogan mondta, hogy milyen sokan vannak... Nemrég meghívták Bennert Erdélybe, a könyve bemutatójára – Csomafalván öt ember jött el. Ugyanitt, Gyergyócsomafalván egykor olyan emlékezetes Petőfi-estje volt, hogy utána a csomafalvi értelmiség kibérelte a vendéglőt, és hajnalig énekeltek a boldogságtól, hogy a „Petőfi a hídon” milyen sikert aratott. Ma már nincs közönsége a versmondásnak, a könyvtől is elszoknak az emberek. Banner Zoltán (1932, Szatmárnémeti) műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő. Történelem szakot végzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1989 óta Magyarországon él. /Antal Erika: Nekünk mindig ünnep kell? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./
2008. október 21.
Wiener Ferenc, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet biológus oktatója 1956-ban diákjai számára elrettentő példaként állította pellengérre a genetikát, mint az angol–amerikai imperializmus szélhámosságba hajló áltudományát, és jelölte ki követendő útnak Micsurin, Tyimirjazev, Liszenko tanait. Egyúttal, Andrásofszky Tibor rektor mellett főszerepet játszott a magyarországi forradalom hatásának elhárításában, ami egyet jelentett az „ellenséges elemek” kizárásával, illetve termelésbe küldésével. Wiener elvtárs azután kint maradt Svédországban, ahol a genetika lelkes kutatója lett. Ugyanígy harcostársa, Méra Endre elvtárs, de ő Olaszországban kötött ki. Nem csak egyes tanárok és besúgó diáktársak segítettek a „tisztogatásban”, hanem megbízható, kegyelt bukaresti káderek is: Szekeres Sándor, Gere Mihály, Kopándi Sándor, Domokos Géza stb. Jellemző, hogy a nagyváradi származású Mogyorós Sándor (Alexandru Moghiorosként a központi bizottság titkára) üzent hadat a magyar nacionalizmusnak, elvtársa, Leonte Rautu (Leon Leibovici) pedig Nuszbaum Oszkár tanársegéddel és Moszkovics Károly diákkal együtt az izraelita osztályidegen egyetemi hallgatókat, köztük Lobsein Verát vette célba. Az 1956 utáni megtorlást kutatók számításai szerint Romániában mintegy 1500 magyar értelmiségi szenvedte meg, többen az életükkel fizettek. Marosvásárhely 1956–1959 közötti eseményeiről képet ad Dr. Nagy Lajos rétyi körorvos, a rendszer egykori szenvedő alanya Életünk kórtörténete (Pallas–Akadémia, Csíkszereda) című, könyvében, tizenkét sorstársának visszaemlékezéseivel és korabeli hivatalos dokumentumokkal kiegészítve. Kitért arra is, mi lett a gyűléseken megbélyegzett „ellenséges elemek” további sorsa. Kuna Tibor, gyergyócsomafalvi „kulákivadék” Balánbánya főorvosa, Bárányi Ferenc és felesége, László Ildikó megbecsült orvosok és közéleti személyiségek Temesváron, Katz Pál igazgató-főorvos Zilahon, Piros Ferenc kórházalapító főorvos Marosvásárhelyen, Tóró Árpád népszerű szakorvos Székelyudvarhelyen, Szász István Tas a kolozsvári mentálhigiéné megszervezője, Kiss András Belényesen, majd Nagyváradon főorvos. /Barabás István: Az élet fonákja. Nehéz leckék. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./
2008. december 2.
A csángó maradjon csángó, ne akarjunk belőle székelyt faragni, fogalmazta meg a székelység feladatát a csángókkal szemben Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke az általuk negyedik alkalommal megszervezett csángó–székely találkozón, Gyergyócsomafalván. El kellene fogadni, hogy a csángó másképp osztja a világot, nem feltétlenül románokra és magyarokra, szögezte le Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse. Nem a csángók a felelősek azért, hogy a román nyelv „jön könnyebben szájukra”. „Nagyon kegyetlenül elbántunk a csángókkal azáltal, hogy több száz éven keresztül ott hagytuk őket egy román tengerben, magyar értelmiség nélkül. Sok évig kérték a magyar tanítókat, magyar papokat, de nem kapták meg. Ez választ ad a kérdésre, hogy miért beszélik inkább a román nyelvet a magyar helyett” – magyarázta Hegyeli Attila, a magyarságnak nem futja annyira, hogy magyar tanítót, magyar papot küldjön oda. /Barabás Cs. Márti: „Ne akarjunk székelyt faragni a csángóból!” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./
2008. december 10.
A IV. Gyergyócsomafalvi Csángó Napokra hívták meg a pusztinaiakat. A gyerekek nagy izgalommal várták az indulást, 11 pusztinai csángó gyerek várt új barátokra, és velünk tartott a pusztinai hagyományőrző csoport is. Kerekasztal-beszélgetést rendeztek Csángók és székelyek címmel. Az iskolában felléptek a pusztinai gyerekek és a pusztinai felnőttekből álló hagyományőrző csoport. A gyerekek hazamentek a fogadó családokhoz. Vasárnap közösen vettek részt a szentmisén, amelyen két szentes éneket a pusztinaiak is énekeltek, majd a csomafalviak sok szép ajándékával megrakodva indultak haza. /Nyisztor Ilona, Vajda Éva és Szabó László kísérőtanárok, Pusztina: Pusztinaiak Gyergyócsomafalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2009. január 27.
Felszólítást kapott a gyergyócsomafalvi helyi tanács Hargita megye prefektusától, hogy vonja vissza azt a határozatát, amelyben szentesítették, hogy a helységnévtáblán székely rovásírással is feltüntetik a település nevét, a román és a magyar felirat mellett. A Székely Nemzeti Tanács helyi szervezete tiltakozik a prefektus levele miatt, jelezte Ambrus Árpád, az SZNT helyi alelnöke. Constantin Strujan prefektus csupán pár napos határidőt szabott arra, hogy visszajelzést kapjon a polgármestertől a tanácshatározat visszavonásáról. Ha ez nem történik meg, az önkormányzat pénzbírsággal sújtható. „A táblát nem azért raktuk ki, hogy most levegyük onnan – nyilatkozta Márton László Szilárd polgármester. – Keressük a megoldást arra, hogy a törvénynek is és a nemzeti kötelességünknek is eleget tegyünk, ám az a baj, hogy román rovásírásról még nem hallottunk. ” A törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya meghaladja az összlakosság 20 százalékát, az anyanyelvű feliratozást ugyanarra a táblára, a román nyelvű megnevezés alatt, ugyanolyan karakterekkel, betűmérettel és színnel kell feltüntetni. /Barabás Cs. Márti: Sérti a prefektust a rovásírás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
2009. március 16.
Jakab Antal megyéspüspökre emlékeztek Gyergyókilyénfalván a március 12-én és 13-án a gyergyóújfalusi önkormányzat, a budapesti Határtalanul Alapítvány és a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány által rendezett emlékkonferencián, amellyel Jakab Antal születésének 100. évfordulóját ünnepelték. „Írni kell a nagy személyiségekről, amelyekre a jövőnek, a történelemnek nagy szüksége van”, fogalmazott Vencser László római katolikus lelkész, volt teológiai tanár, amikor bemutatták Varga Gabriellával írt Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal /Kairosz, Budapest/ című munkájukat. Varga Gabriella hangsúlyozta, a bemutatón maga mellett tudhatja azokat, akiknek köszönhetően a könyv létrejöhetett: Kolumbán Csilla hitoktatót, Jakab Antal életművének kutatóját, Vencser László professzor/kanonokot és Tempfli Imre teológus/történészt. /Barabás Cs. Márti: Száz év, megalkuvás nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Március 13-án Gyergyókilyénfalván leleplezték a falu nagy fiának, a száz esztendővel ezelőtt született Jakab Antal püspöknek, Márton Áron püspök utódjának a szobrát a templomkertben, Dóczi András csíkszeredai szobrászművész alkotását. Amikor Márton Áron püspököt bebörtönözték, a Vatikán a gyulafehérvári egyházmegye első titkos ordináriusává, azaz püspök-helyettesévé nevezte ki Jakab Antalt. Számos paptársával együtt 1951-ben őt is letartóztatták, tizenhárom esztendőt raboskodott. 1964-es szabadulása után egyházjogi és erkölcsteológiai tanári katedráját csak 1968-tól nyerhette vissza. Jakab Antal 1980 és 1990 között megyéspüspökként vezette a gyulafehérvári egyházmegyét. Az ő ideje alatt épült fel – a romániai diktatúra vallás- és magyarellenességét figyelembe véve mondhatni csodaszámba menő módon – néhány új katolikus templom Gyimesbükkön, Tusnádfürdőn, Maroskeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdialmáson, Kézdivásárhelyen és másutt. /Székedi Ferenc: Négy tételben az egységről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2009. március 21.
Csomafalván a helyi újság fejlécéből nem hiányzik a rovásírás, de ugyancsak az ősök írásmódját található jó néhány utcanévtáblán, sőt idéntől a polgármesteri hivatalban is. A román nyelv mellett magyar latin betűs és rovásírásos felirat is jelzi, mely irodában milyen tevékenység zajlik. – Tudtommal semmilyen törvény nem szabályozza, hogyan feliratozzuk a hivatalban az eligazító táblákat, így a számunkra kedves szimbolikát használva székely rovásírással is feltüntettük az információt. Ehhez csak van jogunk, hisz annyit emlegeti az új kormány a decentralizációt – vélekedett Márton László Szilárd polgármester. A helyi fiatalságnak nem okoz gondot a rovott betűk olvasása, főként a cserkészek tanulmányozták át alaposan, ismeretéből versenyeken is számot adtak. A székely zászló kifüggesztése miatt kapott már prefektusi felszólítást Csomafalva. A zászló jelenlegi helyzete a polgármester szerint egy szóban kifejezhető: lobog. /Balázs Katalin: Csomafalván székelyül. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./
2009. május 29.
Talán a kézműves- és könyvvásár volt a most záruló IX. Hargitai Megyenapok legsikeresebb rendezvénye. A csíkszeredai Szabadság téren a hagyományos mesterségek őrzői, valamint a könyvkiadók három napon át kínálták portékáikat. Az esemény csúcspontja Kányádi Sándor dedikálása volt a Székelyföld kulturális folyóirat sátránál. Az egész héten át tartó rendezvénysorozat egyszerre több Hargita megyei helységben zajlott, és a népművészettől kezdve a dokumentumfilmig az összes művészeti ág képviseltette magát. Gyergyócsomafalván Petrás Mária keramikus kiállítása igazi premier volt: a nemzetközi hírnévnek örvendő keramikus Máriát ábrázoló munkáit először láthatta az erdélyi közönség. A Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett rendezvények közül Ferencz Angéla, az intézmény igazgatója a dokumentumfilm-estet emelte ki. /Horváth István: Sikere volt a megyenapoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2009. június 13.
Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./
2009. június 19.
Az idei Szent István-zarándoklat alkalmával Erdély hét települése mellett Csángóföld három településére is elviszik Szent István érintéssel ereklyésített kardját. A Szent István-zarándoklat 2009. esztendei útja a következő: augusztus 9-én Gödöllőről indulnak a zarándokok, majd Érmihályfalván, Hegyközcsatárban, Tordán, Csíkszeredában, Gyergyócsomafalván és Gyergyótölgyesen tartózkodnak a résztvevők. A zarándoklat augusztus 16-án érkezik Csángóföldre, ekkor Pusztinán lesznek, 17-én Somoskán, 18-án Magyarfaluban tartózkodnak, augusztus 20-án, Szent István napján pedig Kézdiszentléleken részt vesznek a perkői búcsún. A Szent István-zarándoklatot 2005 óta szervezik meg, ennek során a résztvevők mintegy hétezer kilométert tesznek meg a Kárpát-medencében a Szent István-ereklyével. A szervezők a szellemi táplálékon és a magyarságtudatot erősítő ereklyén kívül, amelyet idén a Csángóföldre is elvisznek, adományokkal is szeretnék segíteni a csángómagyarokat. /Zarándoklat Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. augusztus 8.
A jubileumi összejövetelen már az első öt évét tükröző kötettel is meglephette vendégeit, barátait a gyergyóalfalui Vadárvácska alkotótábor, házigazdája, Gál Mihály kezdeményezésére. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó elegáns albuma példás összefogás eredményeként népszerűsíti a tábort. Az előtanulmány szerzője, Nagy Miklós Kund, az alkotótábor két művészeti vezetője, Márton Árpád és Balázs József festőművész és a kötetben megszólal Banner Zoltán művészettörténész. Ritkán látható ilyen egységesen magas nívójú alkotótábori tárlat, mint ez a mostani. A tábornak köszönhetően Alfaluban, Borzonton már több köztéri szobor áll, most tágítják a kört, és a Gyergyói-medencében elterülő kisrégió számára készülnek egy közös monumentális kompozíciót megvalósítani. Ősi népszokáshoz, a húsvéti határkerüléshez kapcsolódik. Vallási jellegű a tradíció, a Gyergyóalfalu, Csomafalva, Gyergyóújfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Gyergyószentmiklós térségben található az a „senkiföldje”, ahova az elődeik szokása szerint a helységek lakói kivonulnak. Ide helyezik majd el a feltámadás, megmaradás jelképeként kőbe, bronzba álmodott hatalmas emlékművet, amely az egyes települések sajátos szimbólumait, védőszentjeit, történelmi egyházi alakjait mutatja föl. Legközelebb a kézdivásárhelyi szobrászművész, Vetró András Szent István bronzba öntött arcmását avatják fel a borzonti templom udvarán. /N. M. K. : Vadárvácska ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./
2009. szeptember 21.
Első ízben tekinthette meg a gyergyószentmiklósi közönség az 1990 óta Magyarországon élő csángó származású Petrás Mária iparművész és népdalénekes agyagba mintázott, a csángó hitvilág jellegzetes figuráit megörökítő domborműveit. A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében májustól kezdődően Petrás Mária alkotásait Gyergyócsomafalván, Zabolán, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen láthatta a közönség. Gyergyószentmiklós után a Mária erejével című kiállítás további állomása Bákó és Kolozsvár lesz. Petrás Mária a moldvai csángók gyökereiről, a közösség értékeiről, az emberi tartásról, az Isten és ember viszonyáról megfogalmazott gondolatait formázza és égeti agyagba. /Jánossy Alíz: Petrás Mária kiállítása Gyergyószentmiklóson. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2009. szeptember 28.
Heves vitát váltott ki a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szeptember 26-án Gyergyócsomafalván tartott ülésén a székely nép önrendelkezéséről szóló nyilatkozat elfogadása. A jelen lévő több mint száz küldött nem tudott egyértelmű döntést hozni, hogy az állandó bizottság vagy a Gyergyószék Székely Tanácsa által kidolgozott változat mellett voksoljon. Az állandó tanács által kidolgozott változatban kinyilvánítják, hogy „a székely nép mint őshonos, területi, történelmi, kulturális közösség (...) élni kíván a népeket megillető egyetemes emberi joggal, a népek önrendelkezési jogával”, a gyergyószékiek által kidolgozott változat viszont radikálisabban fogalmaz, többek közt azt is követelve, hogy Románia alkotmányából töröljék az „egységes nemzetállam” kifejezést. Azt is kérik, hogy a román kormány működjék közre annak érdekében, hogy megalakulhasson a Székelyföld parlamentje és regionális kormánya. A vitát követő szavazáson egyik tervezet sem kapta meg a fele plusz egy szavazatot, emiatt a döntést elnapolták a következő ülésre. Létrehozták viszont azt a több mint tíz személyből álló törvénykezdeményező bizottságot, melynek feladata megszervezni a székely nép önrendelkezéséről szóló népszavazásokat és a román parlament elé terjeszteni a Székelyföld autonómiájáról szóló statútumot. Izsák Balázs, az SZNT elnöke kifejtette, a „helyzetet teremteni kell, és ne Bukarestben döntsék el, hogyan éljenek a székelyek”. Az ülésen megerősítették Csinta Samu és Nagy Pál állandó bizottsági tagságát, Csintát alelnöké, Nagyot jegyzővé nevezték ki. /Jánossy Alíz: Gyergyócsomafalván ülésezett az SZNT. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2009. szeptember 28.
Bár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hétvégi kolozsvári ülése után az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői azt hangoztatták, működik az EMEF, utóbbi szervezet még nem döntötte el, támogatja-e Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét az elnökválasztásokon. Tőkés László, az EMNT elnöke természetesnek tartotta volna, hogy az RMDSZ konzultáljon az EMNT-vel a jelölt személyéről. Megalakultak az EMEF szakbizottságai. „Az autonómia szakbizottság működik: az első konklúziókat, alternatívákat már előterjesztették. Létrehoztuk a szociális, gazdasági, oktatási, külpolitikai és nemzetpolitikai szakbizottságot, megneveztük ezek társelnökeit” – tájékoztatott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bejelentette, hogy létrejön a Kulturális Autonómia Tanács (KAT), amelyben közösen vesznek részt az RMDSZ és az EMNT által delegált tagok: 3-1-es arányban. Levélben kérte fel együttműködésre a hétvégén Gyergyócsomafalván ülésező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselőit Tőkés László. Az EMNT elnöke megújította azt az ajánlatát, hogy az SZNT is legyen az EMEF tagja. /Cs. P. T. : EMEF: kérdőjeles összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./
2009. november 26.
November 24-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában megnyílt Petrás Mária csángó képzőművész és énekes kiállítása. Az agyagból megformált kerámia-domborművek, Petrás Mária neve és munkássága sokakat vonzott a megnyitóra. Vándorkiállításról van szó: a moldvai vallásosságból ihletődött domborműveket már Válaszúton, Gyergyócsomafalván, Zágonban és Csíkszeredában is megtekinthették a csángó kultúra iránt érdeklődők. /Sipos M. Zoltán: Csángó harmónia agyagban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
